10. Fénytörés (refrakció)

1. Fénytörés jelensége:

Két egymással érintkező optikai közeg határához érve a fénysugár iránya megváltozik, ha a közegek optikai sűrűsége különbözik.

2. Jellemzők:

• beeső fénysugár
• beesési pont
• beesési merőleges
• beesési szög = alfa
• megtört fénysugár
• törésszög = béta

3. Törvényszerűségek:

1. A beeső fénysugár, a beesési merőleges és a megtört fénysugár egy síkban van.
2. Ha a fénysugár az optikailag ritkább közegből tart az optikailag sűrűbb közegbe, akkor a fénysugár a beesési merőlegeshez törik. ( alfa > béta)
3. Ha a fénysugár az optikailag sűrűbb közegből tart az optikailag ritkább közegbe, akkor a fénysugár a beesési merőlegestől törik. (alfa < béta), 
4. de ha a teljes visszaverődés határszögét meghaladja, akkor a fénysugár nem törik, hanem visszaverődik.

4. Mennyiségi jellemzők:

n₁ = az első közegnek a vákuumra vonatkozó abszolút törésmutatója
n₂ = a második közegnek a vákuumra vonatkozó abszolút törésmutatója
n_2,1 = a 2. közegnek az 1. közegre vonatkozó relatív törésmutatója

`n_(2,1) = n_2/n_1`
`n_(1,2) = 1/n_(2,1)`
Ha n_2,1 > 1, akkor a fény a beesési merőlegeshez törik.
Ha n_2,1 < 1, akkor a fény a beesési merőlegestől törik.

Snellius-Descartes törvény [Sznéliusz-Dékárt]
`(sin (alpha))/(sin (beta)) = n_(2,1)`

5. Teljes visszaverődés

 

A teljes visszaverődés határszöge:
`sin alpha_h = n_(2,1)`
(víz esetén: alfa_h = 48,6°)

5. Abszolút törésmutatók:

alkohol = 1,362
jég = 1,309
víz = 1,333
levegő = 1
gyémánt = 2,414